1. Alapfogalmak és Összefüggések
Ebben a videóban a következő céllal dolgozunk: a mintából levonható következtetést pontosan megfogalmazni. Figyelje meg a döntések sorrendjét. Azonosítsa a szereplőket, a szükséges információt és a várt eredményt. Így a tananyag ellenőrizhető munkafolyamattá alakítható. Az audit a kritériumokat bizonyítékokkal veti össze, és meghatározott körön belül számol be a megállapításokról. A kurzus belső ellenőrzési megközelítést javasol. Nem hivatalos tanúsítás és nem garancia a visszaélések hiányára. A bejelentésekhez való hozzáférésnek audit közben is korlátozottnak és indokoltnak kell maradnia.
A bizonyítéknak relevánsnak és a következtetéshez elegendőnek kell lennie. A meghallgatások eljárásokat magyaráznak, a nyilvántartások végrehajtást mutatnak, a minták kiválasztott helyzeteket értékelnek. Mindegyiknek vannak korlátai. A csatorna auditja használhat metaadatokat, kitakart változatokat és bemutatókat a szükségtelen teljes hozzáférés helyett. A bejelentővédelem továbbra is érvényes.
A következő szabályt kell figyelembe venni. A 7. cikk elektronikus nyilvántartást, a bejelentések ötéves megőrzését, majd adathordozótól független megsemmisítését írja elő. A (2) bekezdés nem jelöli meg kifejezetten a kezdő eseményt. Az ANI és a 3. cikk 15. pontjának c) alpontja szerinti hatóságok esetében a 13. cikk (2) bekezdésének d) pontja kifejezetten a nyilvántartásba vételtől számított öt évet ír elő. Különítsék el ezeket a rendelkezéseket és dokumentálják a számítást. Más eljárások iratait külön értékeljék, automatikus hosszabbítások és szétszórt másolatok nélkül.
2. Gyakorlati Alkalmazás és Nemzeti Szabályozás
Meg kell határozni a sokaságot és a mintát. A szükséges nyilvántartásokkal ellenőrizni kell a beérkezést, közléseket és döntéseket. Össze kell vetni a dátumokat és a releváns tartalmat a mellékletek válogatás nélküli másolása nélkül. Ellenőrizni kell a kockázati terv intézkedéseit és a képzést. Rögzíteni kell a kivételeket, és kis mintából kerülni az alá nem támasztott általános következtetést. A folytatás előtt bontsa a módszert olyan lépésekre, amelyeket egy munkatársnak is el tud magyarázni. Mi az első ellenőrzés? Milyen döntés következik utána? Melyik feljegyzés mutatja meg később, hogy mi történt? Kövesse a képernyőn látható sorrendet, és jelölje azt a pontot, ahol egy hiba megváltoztatná az eredményt.
Öt vizsgált ügyben egy késedelem található. A jelentés közli a mintát, a szabályt és a hibát. Nem állítja külön alátámasztás nélkül, hogy az összes bejelentés húsz százaléka késett. Gondolja végig a példát. Válassza külön a rendelkezésre álló tényeket és azokat az információkat, amelyeket még ellenőrizni kell. Ne egészítse ki a történetet nem ismert indítékkal vagy eseménnyel. Ez az elkülönítés segít arányos döntést hozni a ténylegesen rendelkezésre álló adatok alapján.
3. Esettanulmány és Gyakorlati Döntéshozatal
Most következik a feladat. Az egy az ötből eredmény automatikusan minden ügy húszszázalékos hibaaránya? Válasszon megoldást, és indokolja egy mondatban. A szünetben vesse össze döntését a bemutatott szempontokkal. Azt is gondolja végig, milyen feljegyzést őrizne meg, hogy a döntés indokai később ellenőrizhetők legyenek.
Nem. A mintavételi alapot is vizsgálni kell. A konkrét hibát rögzíteni és javítani szükséges, az általánosítás pedig csak megfelelő módszertani alappal tehető meg.
Különösen erre a hibára figyeljen: a kis minta arányát teljes populációs tényként közölni.
Alkalmazza a bemutatott szabályt a következő helyzetre is. A rendszer minden ügyet a beérkezéstől számított öt év után töröl, az országtól és a folyamatban lévő eljárásoktól függetlenül. Megfelelő ez?
Nem. Azonosítsák a helyi szabályt, a kezdő eseményt és az esetleges korlátokat vagy hosszabbításokat. Az egységes ütemezés túl korán törölheti vagy túl sokáig őrizheti a nyilvántartásokat. Kategóriánként dokumentálják a döntést, a másolatokra is kiterjedően, és határozzák meg a törlés felfüggesztésének felülvizsgálóját a korlátlan megőrzés helyett.
Három fő szempontot érdemes megjegyezni. Az első: Ismert minta. A második: Helyes kritérium. A harmadik: Indokolt következtetés.
A munkahelyi alkalmazáshoz keresse meg szervezete eljárását, vagy gondolja végig, hogyan készítené el. Azonosítson egy eltérést a saját eljárás és a megoldott példa között. Írja le a javasolt változtatást és az indoklásához még szükséges információt. A feladatot a videóhoz tartozó munkalapon is befejezheti.
A lecke végén térjen vissza a célhoz: a mintából levonható következtetést pontosan megfogalmazni. Ha bizonytalan, nézze meg újra az indokolt választ. Őrizze meg az összefoglalót a későbbi döntésekhez, és jelölje, melyik rész igényel helyi pontosítást.
A munkalapon kapcsolja a javaslatot a videóban bemutatott szabályhoz. Nevezze meg a módosítandó dokumentumot vagy rendszermezőt és a jóváhagyásra jogosult személyt. Javasolt gyakorlatnál írja le a csökkentett kockázatot. Jogszabályi kötelezettségnél jelölje a forrást és az alkalmazási feltételt.